A nőszövetség (ACWF) tizenöt - véletlenszerűen kiválasztott - egyetem több mint háromezer hallgatóját kérdezte meg a témáról. A név nélküli (és az anonimitás miatt vélhetően magasabb fokú őszinteséget tükröző) adatok összesítése után kiderült, hogy a megkérdezett nők 57 százaléka szenvedett már el szexuális zaklatási valamilyen formában.
A zaklatás mikéntjét és fokát a kérdőív nem részletezte, az a szóbeli visszaéléstől a konkrét testi atrocitásokig széles kört átfoghat - így a jelentés.
A nőszövetség szerint a statisztikák a probléma kiterjedtségére mutatnak rá, és ezt a kihívást minden lehetséges eszközzel, elsősorban pedig a kormányzati szintekről indított jogi szigorításokkal kell kezelni.
A szervezet kutatását megelőzően a kínai sajtóban egy másik felmérés is a probléma elharapódzására mutatott rá. Ennek során szociológusok az egyetemeken 1200 diáklányt faggattak ki a témában, s kiderült, hogy 45 százalékuk szenvedett már el szexuális zaklatást, ráadásul egyharmaduk több mint egy alkalommal. Az áldozatok ötöde fogalmazott úgy, hogy az őt ért atrocitás "nagyon komoly" volt, általánosságban pedig 60 százalékuk vélte azt, hogy maga a probléma is "súlyos" ma a kelet-ázsiai országban.
A Kínai Társadalomtudományi Akadémia egy korábbi jelentése arra mutatott rá, hogy a dolgozó nők 40 százalékát is éri valamilyen atrocitás.
A Kommunista Ifjúsági Liga hivatalos lapjának, a Csongcsing Paónak egy tavaly őszi felmérése szerint a lakosság 80 százaléka biztos abban, hogy a metrón is zaklatják a nőket.
A tanárok és diákok közti zaklatás kérdése bonyolult és összetett - fogalmazott a nőszövetség hivatalos lapjában korábban Csang Vej-vej női jogokra specializálódott jogász. A férfi tanárok sokszor visszaélnek hivatalos státusukkal és azt kihasználva megpróbálkoznak hallgatóiknál - így Csang.
Az esetek kivizsgálása ugyanakkor korántsem egyszerű: a hallgatók sokszor - szégyenből, vagy az iskolai tanulmányaikban várható következményektől tartva - nem jelentik az eseteket, és ha igen, akkor is sokszor hiányoznak a bizonyítékok. A bizonyítékok hiánya a hallgatókra nagyon negatívan hathat vissza: anélkül a zaklatást egyszerű pletykának lehet feltüntetni, sőt a diák találhatja magát a bűnös szerepében is, mondván, hogy ő volt az, aki elcsábította tanárát.
Az oktatási intézmények jó hírnevük megtartása végett gyakran belső vizsgálattal intézik az ügyeket. A Nők Jogaiért nevű civil szervezet egy jelentése szerint például a megtörtént eseteknek mindössze egyötöde kerül nyilvánosságra.
A helyzet kezeléséhez hiányoznak a megfelelő jogi keretek is. Kínában ugyan 2005-ben megszületett a törvény a szexuális zaklatások ügyének jogi útra tereléséhez, s az 2007-ben hatályba is lépett, ám a vádak bizonyítása a mai napig az áldozatokra hárul.